Völgyvidék, a kontinens középső részének éléskamrája, melynek sűrű erdőktől, dús legelőktől és gazdag vizektől tarkitott felszinén megannyi tanya, falu és farm ontja magából az árút. Valaha az egész vidék egyetlen, hatalmas erdősség volt, de a földművelés hatására beindult kereskedelem az évszázadok során megannyi kereskedelmi útvonalat, titkos ösvényt vésett az ősi erdő húsába.

A vidék tizenegy völgyre osztható fel, melyek viszonylagos békében élnek egymás mellett. A völgyek egészét érintő problémákat a télközép napján összeülő Völgytanács beszéli meg. A területek közti széthúzások azonban egyre jobban éreztetik hatásukat ezeken az alkalmakon. A legutóbbi télen Csatavölgy kért katonai segitséget az Árnyak birodalmának álltólagos támadásai ellen, de a küldöttek többsége alaptalannak itélte meg a kérést. Az emlitett birodalom a nyugati hegyek mögött elterülő durva vidék, melyet a Völgyvidékiek sötételfek lakta területként tartanak számon, és közvetlenül nem szomszédos Csatavölggyel. Való igaz, hogy mélyvilági kapukon keresztül rendszeresen betörnek a völgybe, de sokkal inkább rablótámadásokról beszélünk, mint ostromról. Azt azonban nem szabad elfeledni, hogy a vastag, nehezen átkelhető hegyek közt egyetlen egy szoros vezet át, mely pontosan e völgybe nyilik.

A völgyek közül leghamarabb a délen fekvő Mélyvölgy vette észre Csatavölgy stratégiai fontosságát. Ez a vidék rendszeresen küzdött a drow csapatokkal és tudta, hogy nem tudna sokáig két fronton küzdeni velük.

A tél elmúltával Csatavölgyben és Mélyvölgyben egyaránt szervezett rablóbandák tűntek fel, melyek elvágták az addig biztonságos útvonalakat, folytogatták a békés falvakat. A vidék nem tudta kezelni a helyzetet. A földművesek menekültek nyugatról. És földművesek nélkül lehetetlenné válik a helyőrségek ellátása is. A települések kétségbeesésükben bárki segitségét elfogadták.

Több ok is volt, amiért valaki csatlakozhatott ehhez a láthatatlan háborúhoz. Volt, akit megigézett Csatavölgy szépsége és meg akarta akadályozni, hogy a vadvidék inváziója tönkretegye. Mások a hirnévre mentek rá, az szerették volna ha bárdok éneklik meg a nevüket és száz év múlva is koccintanak az emlékükre. Olyan férfiak és nők voltak ezek, akiket nem érdekelt a zsákmány és nem kutatták át levágott ellenfeleiket néhány aranypénzben reménykedve.

Ez a történet azonban nem róluk szól.

Csatavölgy, 1372 nyara.

Völgyvidék határai

Kaderion CsillaKaraffa yetir1986 glower